Nemes Nagy Ágnes - Jég; - Hó

Nemes Nagy Ágnes

Jég

Belémfagy lassan a világ,

mint téli tóba nádbugák,

kis torlaszokban ott ragad

egy kép, egy ág, egy égdarab –

ha hinnék Benned, hallgatag

széttárnád meleg tenyered,

s az két kis napként sütne fönn

a tél felett, a tó felett,

hasadna jég, mozdulna hab,

s a tárgyak felszökellve mind

csillognának, mint a halak.

*

Hó

I.

Ez a zuhogó némaság

nem is tudom hogy hallom-e

ez a homályos hófehér

nem is tudom hogy látom-e

Csak a fenyő csak a tető

a körvonal amelyre hull

amint a dolgok szélein

megáll és megvilágosul

II.

Amint a dolgok ormain

a körvonal amelyre dűl

amint egy keskeny átmenetben

leszáll leszáll megtestesül

III.

Mint ami régen készülődött

mint ami régen várakozva

úgy hull, mint ami végleges

az olvadékony évszakokra