Csősz József - "Te engemet, én tégedet ..."

Csősz József

"Te engemet, én tégedet..." 

(virágének)

A hold, a nap nem választ,
csillag is rejtőzik,
de gyenge fényt még áraszt,
hó alatt vetkőzik.

A hold, a nap nem kedvel,
de én szerethetem,
vagyok egyszerű ember
bolygón, végtelenben.

Én téged választottam,
te meg épp engemet,
színes lett virágágam,
rózsává vált veled.

Napom, csillagom, holdam
meg nem választhatom.
A szomszédomban bízzam?
Kerítésnél hagyom.

Remélni, hinni mindig
kell – súgja a szívem,
kibírni új tavaszig
kötelesség, hiszem.

Élni emberléptékkel,
aggódni másokért -
nem régi számtan-tétel,
ha győztes célba ért.

Vesztesek mindig voltak,
lesznek is ezután.
Figyeld a téli holdat
március hajnalán.

Én a tavaszt választom
szerényen, öregen.
Hallom hegedűhúron
pacsirta mit üzen.