Harcos Katalin
Fagyban
Hegyek mögül
kikandikál a Nap.
Vörös palástja utána
lebeg
színesre festve a
hegyormokat,
s a fönt didergő
sápadt-kék eget.
A fák között fagy
bújócskázik,
dérrel díszítve kusza
gallyakat.
Csilingelő
jégcsapokkal játszik,
s megdermeszt
mindent, amerre szalad.
*
Téli csendben
Hópihe hullik,
némaság ül a tájon.
Léptem sem koppan.
*
Béke száll körénk.
Takarók alatt
szunnyad
erdő és mező.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése