Helen Bereg
Plátói szerelem
(lányomnak ajánlom)
Növekvő vízcseppnyi feszültség cseppen,
igéző mélységbe hív az ismeretlen.
Kétségben születő-elhaló remény
ott billeg semmi határán, levél hegyén.
Látomás, megérinteni egy arcot,
vagy mégsem - bizonytalanság egyre mardos.
Álomképpé átfestett színes csoda,
magasba nyíló út, mely nem visz sehova.
Koronát tenni egy koldus fejére,
hinni igazi, pedig csak vágyad képe.
Belső filmvásznon szerelmes film pereg,
s te érzed is mit varázsolt a képzelet:
Karja ölel, ajkad keresi ajka,
a csók szépsége szád szélét csiklandozza,
keze ruhád ráncai között kutat,
bőröd már bizsereg, elgyengít a tudat,
itt van veled, szeret, te kellesz neki,
nem számit, becsapott, már nem számít semmi.
Csukott szemmel vállára hajtod fejed,
hagyod semmibe hullani a vízcseppet.
Mint földre koppanó, majd eltűnő folt,
úgy ébredsz fájó öntudatra, álom volt.
Szívedben kétség születik, nincs remény!
Jobb lenne ismét billegni levél hegyén.
Növekvő vízcseppnyi feszültség cseppen,
igéző mélységbe hív az ismeretlen.
Kétségben születő-elhaló remény
ott billeg semmi határán, levél hegyén.
Látomás, megérinteni egy arcot,
vagy mégsem - bizonytalanság egyre mardos.
Álomképpé átfestett színes csoda,
magasba nyíló út, mely nem visz sehova.
Koronát tenni egy koldus fejére,
hinni igazi, pedig csak vágyad képe.
Belső filmvásznon szerelmes film pereg,
s te érzed is mit varázsolt a képzelet:
Karja ölel, ajkad keresi ajka,
a csók szépsége szád szélét csiklandozza,
keze ruhád ráncai között kutat,
bőröd már bizsereg, elgyengít a tudat,
itt van veled, szeret, te kellesz neki,
nem számit, becsapott, már nem számít semmi.
Csukott szemmel vállára hajtod fejed,
hagyod semmibe hullani a vízcseppet.
Mint földre koppanó, majd eltűnő folt,
úgy ébredsz fájó öntudatra, álom volt.
Szívedben kétség születik, nincs remény!
Jobb lenne ismét billegni levél hegyén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése