Jankovics Marcell
Jelkép-kalendárium –
Március
(részlet)
Az elnevezés a latin Martius
hónapnévből ered. Annyit tesz: Mars (isten) hava. Rómában az ősidőkben az év
kezdő hónapja volt, megfelelően a mediterráneumban elterjedt tavaszi –
napéjegyenlőségi — évkezdési szokásnak. Az ősi Róma a tavasz-újévet március Idusán,
holdtöltekor ünnepelte. Március 14-én kergették ki a városból az elmúlt évet
jelképező, agg Mamurius Veturiust (vö. „télkiverés”, „télkihordás”),
és másnap köszöntötték az év megújulásának istennőjét, Perenna „anyát”. Anna
Perenna ünnepe később amolyan „marciális” jellegű tavaszköszöntő népünnepéllyé
vált.
Róma többi márciusi ünnepe a hadi
évadra való felkészülés jegyében zajlott, Mars isten harcias természete ezzel
magyarázható. Március 1-jén indul a Salius papok körmenete Mars
égből hullott városvédő pajzsával és annak 11 másolatával (12 db volt, hogy
minden hónapra jusson egy). Március 14-e volt a lovasszemle, az Equirria
ideje, ez később lóversenynap lett. 17-én öltöttek tógát a felserdült ifjak, és
ez egyúttal katonaköteles korba lépésüket jelentette (Liberalia). 19-én,
a hadivállalkozások hagyományos kezdőnapján a consul megrázta Mars szent
lándzsáját ezzel a felkiáltással: Mars, légy éber! A március 19–23 közötti Quinquatrus
idején tisztították meg a télen berozsdásodott fegyvereket. Ezt az ünnepet
egyébként a nem kevésbé katonás Minerva istennőnek szentelték. 23-án próbálták
ki a harci kürtöket (Tubilustrium), azaz ekkor trombitálták össze
seregszemlére a hadköteleseket.
Március régi magyar neve Böjtmás
hava. Az elnevezés arra utal, hogy március a böjt második
hónapja. A nagyböjt java többnyire valóban márciusra esik. Hónapunkat nevezték
Kos havának is a március 21-ével kezdődő új csillagászati
év első hónapjáról.
Márciust – mint
Ripától tudjuk – régente tüzes ifjú személyesítette meg (a Kos eleme a
csillaghitben a tűz volt). Marshoz illően sisakban, vörös és fekete ruhában
ábrázolták, vállán szárnyakkal. Jobbjában a Kos jelét tartotta virágkoszorúban,
baljával serleget emelt, színültig töltve a mediterrán tavasz
terményeivel. Az allegorikus alak antik előképe vasba öltözött katona volt,
lándzsával, pajzzsal. Ez Marsot, illetve a hónapra jellemző teendőt, a hadba
vonulást jelképezte. A mezőgazdasági tennivalók szerint is ábrázolták márciust.
Szintén ifjú képében, amint épp szőlőt kapál – szemben a szőlőt metsző, agg
februárral –, mellette a lova, mely a tavaszi napéjegyenlőséget jelképezi a
latin aequus „egyenlő” és equus „ló” id. Pliniusnak
tulajdonított, népi etimológiás egyeztetése alapján (vö. a Pegasus tavaszt
jelző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése