.kaktusz - A szeretet a legszebbik

.kaktusz

A szeretet a legszebbik 

 https://www.youtube.com/watch?v=XkLiSd3ighE

Tudod arra gondoltam,

hogy végtelen a tér,

végtelen az idő,

mégis az ember

a bezártságtól szenved,

talán, mert valamikor

akaratlan bezáródott

a térnek,
és az időnek egy szeletébe,

valamikor olyan régen,

ahova még az emlékezet se ér el,

hajótörést szenvedtek ketten,

vagy esetleg többen

kikötöttek a Föld nevű szigeten,

először sírtak, és jajveszékeltek,

aztán nagy tüzeket gyújtottak,

különböző jeleket adtak,

találjon valaki rájuk,

aztán feladták,

s mert nem volt a végtelenben járatos hajójuk,

s mert a végtelenben amúgy is nehéz tájékozódni,

ott nem vezetnek a fénylő csillagok,

körülnéztek, nem is rossz, gondolták,

ha már nem lehet az övék a minden,

legyen övék a lehetséges,

szépen elkezdtek berendezkedni,

elmentek csillárt venni,

úgy megszokták a bezártságot,

hogy még csavartak is rajta egyet ,

hadd legyen még kurtább az a hely,

ha már lúd, legyen sovány,

elkezdtek kerítést fabrikálni,

azóta se tudják abbahagyni,

valahogy nem lett igazi otthon a Föld,

ők, az elsők, közben elfogyasztották

a végtelen időből

maguknak kicsípett éveket,

a helyüket átadták a gyerekeknek,

akik bezárva a végesbe,

még ma is visszavágyódnak

a nyitott végű térbe, a nyitott végű időbe,

egyszer talán megérkezik a felmentő hajó,

de milyen szép is lenne,

ha a mese úgy végződne,

hogy nemet mondana az ember a mindenre,

mert itt a máshol nem találhatót meglelte,

nem adná a világ minden kincséért se

a végtelen szeretetet,

ami nem ismer tért, se időt,

és ami a létező világok legszebbike.

2009. június 13.