Káli László
Ha azt mondom
milyen jó lenne
nyomban (vagy épp valamikor)
csak kinyújtani a
kezem, Téged elérve végre
magamhoz húzni,
ajkadról csókot lopni most.
Vagy akár csak kezed
fogva csatangolni város
forgatagában, mező
csendjében, erdő árnyas
fái alatt. Nézni
ahogy az égen felhők úsznak,
vagy tó tükrében
látni, ahogy átölelem vállad.
Ha azt mondom,
hiányzol, nem azt érzem csak,
hogy fáj az az idő,
amikor nem látlak, s olykor
virág helyett tövis
nő lelkünk árny-udvarában.
Pedig mit lelkemben
őrzök, az csak mosolyod.
Miként a fák a
Ligetben, úgy lenne jó mindig
összeborulni Veled!
És miként az égen delelő
Nap, oly forrón égni!
Ha azt mondom: hiányzol
csak azt jelenti:
Nélküled nem kapok levegőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése