.kaktusz
Szeretet nélkül
Tudod arra gondoltam,
mióta ember az ember,
sok igazságot
gyűjtött össze,
ami boncolgatva
tökéletes,
minden apró pontja
megállja a helyét,
de összességében
hamis szinte az egész,
elveszik az ember a
részletek igazságában,
és közben nem veszi
észre,
hogy virág helyett
gazt nevel,
hogy emelkedés
helyett süllyed,
s mert mindenki
gyomot öntöz,
mert mindenki vele
süllyed,
azt gondolja, áll
egyhelyben,
néha egy-egy zuhanót
látva
még azt is hiszi,
hogy kicsit ő még
szárnyal is,
ahelyett,
hogy virágos kertté
tenné az életet,
szorgalmasan a
halálnak ássa a sírokat,
annak a halálnak,
amelyikről csak
elképzelései vannak,
talán a látszat
halálát
hiszi a valóság
halálának,
tévedésé köré
rengeteg bizonyítékot begyűjt,
ami csak a
feltételezett halálhoz képest igaz,
az örökléthez képest
iszonyú nagy butaság,
sok tévedése van az
embernek, például,
hogy a tisztaság
korhoz kötött,
hogy aki meg akar
maradni,
óhatatlanul
bepiszkolódik,
vagy, hogy egyszer
élünk,
csak így, másképpen
nem lehet,
hogy a világnak
megvannak a farkastörvényei,
ami biztosan igaz,
csak hát nem a világnak,
hanem a vadonban
eltévelygett embernek,
aki azt képzeli, a
kisgyermeknél erősebb,
ami megint csak igaz
lehet,
és mégis, az élet
királya a kisgyermek,
aki pedig az erejével
henceg,
az rabszolgája csak
az életnek,
őt más nem, őt csak
az élet győzi le,
az ember mindent akar
megszerezni,
és nem marad arra
ideje megtartani,
ami, ha innen nézzük,
igaz,
hogy aki élni akar,
annak kell
gyarapodnia,
de ha máshonnan,
a rohanva érkező
öregség felől,
a magunk mögött
hagyott romokra,
feleslegesen gyűjtött
szemétre tekintünk,
akkor talán mégiscsak
szebb lenne,
ha megőrizné az ember
a vele született
ártatlanságát,
ha a fehér megmaradna
fehérnek,
talán egyszer
kiderülne a világ,
és kiderülne az ember
óriási tévedése,
hogy élni másképp nem
lehet,
és talán ez is
tévedés, mert azt hiszem,
a valódi igazság az,
hogy szeretet nélkül
lehetetlen
emberként megmaradni
embertelen világban.
2009. június 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése