Jankovics Marcell –
Jelkép kalendárium
(részlet)
Június
Egykorú magyarázat szerint a hónap
névadója Juno volt. Június (egy latin forrás szerint: mensis Iunonius)
római ünnepei alátámasztják e nézetet. 1-jén ülték meg Iuno Moneta
(népies értelmezésben: az „intő” Juno) temploma avatásának emlékünnepét.
(Február 1-jén, mely hónap a Februa „álnéven” rejtőzködő Junónak volt
szentelve, Iuno Sospita, az „Oltalmazó” Juno templomának avatásáról emlékeztek
meg.) Ugyancsak elsején ünnepelték Cardát, akit Ovidius Janus női párjának és
az ajtósarok (latin cardo) megszemélyesítőjének tart. 11-én ülték a Matralia
ünnepet, Mater Matuta („Reggeli Anya”) tiszteletére. Ő ugyancsak Janus párja
volt, akit Pater Matutinusnak („Reggeli Atyának”) is neveztek.
Mater Matutát a görög Leukotheával
(„Fehér Istennővel”) azonosították, akit Inónak is hívtak. Inó a névrokonságtól
függetlenül is Juno mása: míg Inó dajkaistennő, Juno a gyermekáldás és
házasélet úrnője volt. Június 9—15. között zajlott a Vestalia, Vesta
istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta
a családi tűzhely istenasszonya volt, s emiatt igen közel állt Junóhoz. A két
istennő görög megfelelője, Héra, az „asszony” és Hesztia, a „szűz” Démétér
„anyával” a Nagy Istennő egylényegű három személye volt. A Vestalia, jellegéből
fakadóan tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A „téli kapu őrének”, Janusnak
emlegetése a júniusi istennők oldalán ugyanerre enged következtetni. (A jún.
15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a
sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap Idusa
körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték).
A hónap jelképe sárgászöld ruhás,
repülő ifjú, fején éretlen kalászkoszorúval, jobbjában a hónap jegyének, a
Ráknak a jelével, baljában a hónap terményeivel teli tál. Ábrázolták árpát
sarlózó parasztlegény képében is, homlokán lenkoszorúval. A napisten szekeréről
aláhulló Phaethón ugyancsak június havát jelképezi (Phaethónt a kutatás
Kronosz/Saturnusszal azonosítja. Kronoszt mint gabonaistent az ókori Athénben
aratás idején, a nyári napfordulókor ünnepelték, az antik csillaghit viszont a
Rák és az Oroszlán havát a bukott Szaturnusz időszakának tekintette. A
hagyomány úgy tartja, hogy a Tejút a Phaethón által „félrevezetett” napszekér
keréknyoma. A nyári napforduló helye viszont jó kétezer éve a Tejúton van).
Június régi magyar neve Rák hava,
illetve Szent Iván hava. Utóbbi nevét a szokáshoz híven a
Rák hó (jún. 22/23-júl. 22/23.) első dekádjának legjelentősebb szentjéről,
Keresztelő Szent Jánosról nyerte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése