Ligeti Éva - Június; - Függöny nélkül

Ligeti Éva

Június

Forróvérű lány nyáron a húgom
Arany kincseit szórja, jól tudom
Búzaföldeken Június arat
S felröppenti a kékszín madarat

- családias hónapsoroló –

*

Függöny nélkül

Minden ablak utat nyit a fénynek,

mely átjárja a borús lelkeket,

keretet ad kallódó reménynek -

mindannak mit a világ rejteget.

Kikukucskálsz, és előtted utak,

házak, falak – s ami innen látszik,

tekinteted ezerfelé kutat,

máskor fűszálnyi-vágyad bóklászik.

Kertekben nyíló virág illatoz,

hamvas szirma száz színben tündököl,

játékos szellő lombok közt lapoz,

míg a nap ablakodba könyököl.

Láthatod a hasztalan hervadást,

kallódó emberek gyötrelmeit,

és gyermekmosolynyi cirógatást,

s változékony napok érzelmeit.

Hozzád is benézhet, aki akar,

függöny nélkül a szobád látható,

fürkész tekintet téged nem zavar,

szerény életed "megcsodálható".