Szomorúfűz
Kint a fák alatt
/Június/
Nyár – köszöntelek!
Kint a fák alatt, az
erdő szélén, az illatárban – köszöntelek.
Miért is köszöntelek?
Köszöntelek a sok
illatozó virágért, - köszöntelek a feketerigómért,
hiszen reggelente ő üdvözöl.
A feketerigómért, ki
újra – minden évben kikelti kis fiókáit a nagy fa tetején.
Ő is köszönt, szinte
személyes ismerősként. Figyelem füttyét és vele, benne emlékeimet látom,
hallgatom. Kérdezném tőle, neki mit hozott a nyár? De valami visszatart, -
talán az, hogy választ úgy sem kapok. Látom, ahogy szomorúan figyel. Talán ő is
érzi bánatom.
A fájdalom
kegyetlenül nyomja a lelkemet. Szaladok, menekülök valami elől
Június! Nyár! Mondd
mit hoztál nekem?
Titkolod? Nem
tervezek már. Nem tudom, mi lesz, hogy lelkem száll e még?
Június.
Köszöntelek, hisz
kibontottad a hársfák szirmait,
mert azért a nyár
mégis csak felmelegít valakit..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése