Jankovics Marcell
Jelkép kalendárium
Szeptember
A régi római naptár márciustól
számított hetedik hónapja eredetileg csupán egy sorszámot kapott. E
fantáziátlan sorszámnevet – latin September, September mensis („Hetedik”,
„Hetedik hónap”) akkor sem cserélték fel másra (kivéve egy rövid időszakot,
amidőn a rossz emlékű Nero Germanicus császár önmagáról Germanicusnak nevezte
el), amikor hónapunk a kilencedik lett. Noha szeptember mind a földműves lét,
mind a csillagászat és a naptár szempontjából jeles hónap, nem dúskál római ünnepekben.
Ezek közül a legjelentősebb a capitoliumi triász: Iuppiter, Iuno és Minerva
templomának felavatásáról emlékezett meg szeptember Idusán (13-án). Történelmi
emlékünnepnek tűnik első pillantásra – a római patríciusok istenhármasának még
az etruszk Tarquinius Superbus király építtetett egy háromhajós templomot a
Capitoliumon –, ám az ünnep időpontja és a hozzá fűződő szokások „igazi”
naptári eseménnyé avatják. Mint Hahn István írja, ezen a napon az egész
szenátus megjelent a templomban, és nagy közös lakomán megvendégelte a három
istent. Ezt a szokást a sikeres betakarításért (aratásért, szüretért) járó
hálaadásként értelmezhetjük, az istenek elé tálalt fogások nyilván a föld az
évi ajándékaiból készültek. Ugyanezen alkalommal a szentély falába szöget
vertek, ez az évek számítását szolgálta. Ez a szokás arra vezethető vissza,
hogy volt idő, amikor szeptember 1-ével kezdték az évet. A nap
azért is jelentőségteljes, mert mindössze 9 nap választja el az őszi
napéjegyenlőségtől, a római naptárban ennek is jelentősége volt. A Nonae
például a hónap Idusa előtt számon tartott 9. nap volt, a novendialis
pedig kilenc napos, kilencedik napon végbemenő ünnepet jelölt (vö. a katolikus
ünnepi nyolcad, kilenced fogalmával).
Szeptembert repülő, nevető ifjú
személyesítette meg, bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában Mérleggel,
a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaru.
Az ifjút szőlő koszorúzta Ceres is helyettesítheti. A bíborruha – Cesare Ripa
magyarázata szerint – a „királyi” hónapnak járó viselet. E címet pedig azért
kapta, mert bőkezűbb, mint társai (az ötletet a pirosodó lombok adhatták, a
vörös szín majd mindenütt hagyományosan az ősz színe). Elsősorban szüret ideje
lévén, a szeptembert szüretelő alakok is jelképezhetik: szőlőt szedő,
szőlőkoszorús, teli puttonyos, meztéláb szőlőt taposó parasztok.
A hónap régi magyar nevei: Mérleg
hava, Szent Mihály hava. Az előbbi a Mérleg jegy
szeptember utolsó dekádjában kezdődő uralmára utal (időszámításunk kezdetéig az
őszpont a Mérleg csillagképbe esett), Szent Mihály arkangyal viszont a
szeptember utolsó, és a Mérleg első dekádjának legrangosabb szentje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése