Jékely Zoltán
Fecskék
*
Ősz-köszöntő
Habár orcánk pirítja
még a Nap,
gyerünk, az őszt
hintsük már szerteszét,
az őszt, melyet mint
anya gyermekét,
majd egy évig
hordtunk szívünk alatt.
Látod, még élünk! Nem
nyelt el a tó,
kígyó se mart meg,
szikla sem ütött,
s a régi helyről
halljuk: a tücsök
lelkéből szól a régi
altató…
Vajjon Érted
szeretem-é az őszt,
vagy téged is csak az
őszért szeretlek,
téged, sok-sok ősz
óta ismerőst?…
Benned évszakjaim
elkeverednek,
vagy: hogy nyaram a
téllel összekösd,
illatok ágya, sírja
leheletnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése