Siktár János
Őszi szonett
Mint folyékony gyémánt, úgy hull a
harmat
őszi fák szomorú, sárga levelén,
szeptembernek szeles, hideg reggelén,
és hidegen süvít már a fuvallat.
Jókat sétáltunk mi a zöld fák alatt,
amíg az águk szép tarkán virágzott,
édes kis kezed rám óva vigyázott,
de lám, ezalatt a szép nyár elszaladt.
Egy megsárgult levél száll magányosan,
a mosolyom is egyre haloványabb,
s az üvöltő szelek újra tombolnak,
egy letört kis ág túr most gyér hajamba,
nekem dúdolgat, dalol most csak a szél,
mintha még egyszer mesélni akarna.
őszi fák szomorú, sárga levelén,
szeptembernek szeles, hideg reggelén,
és hidegen süvít már a fuvallat.
Jókat sétáltunk mi a zöld fák alatt,
amíg az águk szép tarkán virágzott,
édes kis kezed rám óva vigyázott,
de lám, ezalatt a szép nyár elszaladt.
Egy megsárgult levél száll magányosan,
a mosolyom is egyre haloványabb,
s az üvöltő szelek újra tombolnak,
egy letört kis ág túr most gyér hajamba,
nekem dúdolgat, dalol most csak a szél,
mintha még egyszer mesélni akarna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése