Szomorúfűz: Nagy Csaba - Hagyd el;

Nagy Csaba /Gyémánt/

Hagyd el

Hagyd el a kuckódat,
ne mélyedj,
ne hullj!
Ébredj,
s élj ha rendeltetett!

Tudom, nehéz ez,
hiszen
kemény a vas.

Fehérben
a vágyott utak mente,
szerte
akácvirággal telt.

A fenyők is fehérben.
Látod?
Ott fent, fáznak,
a hegytető még havas.

*
El.

El kellene indulj.
Talán újra, bátran,
/mint akkor/

A sötét és csend alól
csak a Hold
szántásai után
barázdált a felleg.

S lépteid mögött szállt
még
december utcáin
a nyár gyüjtötte por.

Azt a pillanatot
ahogy megremegtél,
a szívembe zárva
emlékként őrzöm meg.

Szomorúfűz