Hatházi Áron - Decemberi

Hatházi Áron

Decemberi

 

decemberi döbbenet
koppan az ablak hátán
(hófellegek alá szorult a tél)
virányos álmom nem
remél már
csöndet -
zúduló vad
zivatarral zendül
kertet zúz tönkre
és hörögve dalol
ódákat a nyárról

bíboros borzongás
gyülemlik torkomon
míg vaskos fák törzse
roppanva-törve
földre hull

ments meg Isten!
a tél jégkezű
borítson be nyári ég
fénydarabokkal
takarjon piros szemfödő
fejem alatt legyen
virágos párna

s ha volna valaki
toprongyos emlékeimben
ki hiába várta
mosolyom

mondd neki el
vagy rajzold le
verseimmel