Lyza
Megbékélés
Mint vaskohó lángja, lobog szerelme,
lelkét hevíti, s tüzes vágya lobban.
Szívében akkor számtalan dal dobban,
s virágos kertté válik az élete.
Szereti azt a furcsa, rózsás álmot,
mely ifjúságát juttatja eszébe,
s így utoljára esve szerelembe,
hallgatva tőle a szebbnél-szebb bókot.
Emlékezni fog ő, ősz hajjal rája,
csók-nélküli, makacs ajkára, - oly nyers.
Ahogy fogynak az évek,- szép szavára-
Könnyel megáztatott a földnek pora,
töretlen szépsége olyan, mint egy vers,
s úgy öleli, akár a szíve volna.
lelkét hevíti, s tüzes vágya lobban.
Szívében akkor számtalan dal dobban,
s virágos kertté válik az élete.
Szereti azt a furcsa, rózsás álmot,
mely ifjúságát juttatja eszébe,
s így utoljára esve szerelembe,
hallgatva tőle a szebbnél-szebb bókot.
Emlékezni fog ő, ősz hajjal rája,
csók-nélküli, makacs ajkára, - oly nyers.
Ahogy fogynak az évek,- szép szavára-
Könnyel megáztatott a földnek pora,
töretlen szépsége olyan, mint egy vers,
s úgy öleli, akár a szíve volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése