.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
amikor az ember szeret,
amikor az ember szeret,
és nem talál
viszonzásra,
akkor az a szeretet
a másikról
visszapattan,
mint egy rosszul célzott
kő,
komoly fájdalmat
okozva
üt arcon…
vagy olyan is,
mintha csak lenne az
embernek
egyetlen keze,
s a hiányzó, a másik,
állandóan sajogna,
jelezve,
hogy ott lenni
kellene valaminek,
ami nincs,
ami nagyon hiányzik,
ami talán soha se
lesz…
teljes értékű életet
élni
úgy nem lehet, de
jobb mégis,
mintha egyetlen se
lenne,
eggyel, még ha nem is
könnyen,
valahogyan el lehet
boldogulni,
nélküle nagyon
nehezen:
ahol a szeretet van,
ott megjelenik a
remény is…
de amikor a kettő
találkozik,
együtt párban
lehetnek olyanok,
mintha egy addig
ismeretlen
páros szerve
jelentkezne,
a kettő együtt
az életet
felismerhetetlenül
szebbé, jobbá
varázsolja.
2013. február 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése