Leleszi Balázs Károly
Csillagok ösvényén
Megérkeztem.
A dolgok csodálatosan
egymásba szövődnek.
Fáradt vagyok.
Átölellek, nagyon szeretlek.
Tűzként izzanak karjaid.
Megtanultuk kezünkkel feléleszteni
az őstűzet. Az egyre
nyíltabb mozdulatainktól benyomódik
a kozmosz szövetfelülete.
Térdig gázolunk az áttetsző,
lüktető csillagporban. Tested óv meg
attól, nehogy visszafelé lássam
zuhanni a földet.
Mindegy milyen napszak van,
a tér - itt is, ott is nem lakatlan.
Fáradt vagyok.
Átölellek, nagyon szeretlek.
Tűzként izzanak karjaid.
Megtanultuk kezünkkel feléleszteni
az őstűzet. Az egyre
nyíltabb mozdulatainktól benyomódik
a kozmosz szövetfelülete.
Térdig gázolunk az áttetsző,
lüktető csillagporban. Tested óv meg
attól, nehogy visszafelé lássam
zuhanni a földet.
Mindegy milyen napszak van,
a tér - itt is, ott is nem lakatlan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése