Pákozdi Sarolta - Verseimben élek

Pákozdi Sarolta /Mamuszka/

Verseimben élek

Ha elmegyek, hátra nézek,
integethetsz, én is intek.
Hazajáró lélek -
néha visszatérek
otthonomba még...
Felkeresem, kit szerettem,
tovább élek verseimben.
Dúdolok a dalban,
hűvös hajnali harmatban.
Távoli csillagban hunyorgok,..
szelíd széllel sóhajtok.
Bekopogok éjjel
ablakodon én -
emlékezz, ne félj!.
Lelkem halhatatlan,
ott lakom a napkorongban...
Megidézhetsz halkan,
eljövök hozzád..
Nyári napsugárban
ragyogok feléd,
virágillatokkal

köszöntelek még.
Eltűnök a ködben,
langyos esőcseppben
földbe csurgok mélyen,
nem halok meg végleg,
a szeretet éltet.- vegetatív lélek.
Csírázó magokban - fában,
virágokban - visszatérek,
Míg gondolsz rám,
addig élek - integethetsz,
én is intek, rád tekintek
az éterből - én.