Szomorúfűz
Egy csipet emlékezet
Az élet az
érzelmekről szól. Szívünkben őrzünk minden egyes pillanatot. Majd kiszakadva
verdes a szívünk. Egy-egy történés örökre beleég emlékeinkbe. Az életünk
sokszor hirtelen vált irányt.
Lehunyt szemhéjunk
mögött emlékek, fülünkben dallamok, amik végigkísérik sorsunkat, életéveinket.
Szívünk csordultig tele sokszor. Tele fájdalommal, könnyekkel vagy könny nélkül
– mosollyal – éljük életünket. A könnyek gyógyíthatnak vagy kegyetlen
fájdalommal beteggé tesznek. A lelkünket betegíti meg. A szeretett lény
elvesztése kegyetlen, sajgó kín. A seb vékony hártyájú és bármikor szétnyílhat.
A valóság nem illan el, mint az álom.
Az életünk egy kert:
tövises virágok, színes, gyönyörű növények. Varázslatok, fájdalmak, örömök,
szomorúság, magányos napok, éjek. Selymes, bársonyos puhaság, vagy durvaság.
Próbálunk normális életet élni egy őrült világban. Úgy, amit a sors nekünk
rendeltetett. Olykor vágyunk a csendre, a nyugalomra, de van, amikor a
köröttünk levő pörgésre és a szeretetre. – mindig a jó dolgokra. De a könnyek
befelé is folynak, a könnytelen sírás teljesen felőrli az embert. A lelkek
fájdalma – nagyon mély. Vannak pillanatok, amelyek nagyon mélyen megmaradnak
bennünk. Megőrizzük a szép emlékeket. Utunk végén elköszönünk életünktől.
Lelkünkből mindig
marad egy csipet az emlékeinkkel.
Felidézünk hangokat,
illatokat. Átjárja szívünket az érzés és újra élünk minden elmúló pillanatunkat.
http://m.youtube.com/watch?v=laJJULNtPb4
VálaszTörlés