2013. november 8., péntek

Zsitvainé Borsos Irén - Az írás öröme



Zsitvainé Borsos Irén

Az írás öröme (részlet)

...
Történeteimet leginkább egyes szám első személyben mondom el, mintha csak velem történt volna… bármiről legyen is szó…
„Szörnyű gyermekkorom lehetett!”- mondta valaki részvétteljesen.
Nem az én életemről szól - válaszoltam.
- Persze, persze…hümmögött, - de láttam kétkedő pillantását.
Mi-tagadás, az egyes szám első személyben való íráshoz kell némi bátorság !- én mégis ennél maradok!
Legkényelmesebb a történetet egyes szám harmadik személyben megírni;
- hogy az Olvasó Ő t ítélje el… (és ne engem!)
Ennél még rosszabb megoldás, ha egyes szám második személyben, felszólító módban, felkiáltó jelekkel tűzdelve beszélünk, bizonyos távolságból, kifejezetten lekezelő stílusban. Az ilyen előadásmód; az Olvasó lebecsüléséről szól.

Én öröm-írónak tartom magam. Amikor a fejemben kész a történet, leülök a számítógéphez, és pillanatok alatt elkészül írásom. Rövidprózás kötetem
Újraélt tavasz címmel, jórészt egyperceseket tartalmaz, de bármelyik antológiában megjelent „örömírásaimat” olvassátok, gondoljatok erre.

1 megjegyzés: