2014. február 11., kedd

Végh Sándor - Vigasztaló II.



Végh Sándor

Vigasztaló II.
Úgy szeretnék mosolyt csalni az arcodra!
Ha ott lennék, megérinteném vésett gondgödreidet,
meleg suttogással oltanám síró tüzeidet,
omló hajzuhatag alól keresném elő
rekedt idegenre záródó némaságod,
mondanék szépet, okosat, főleg sutát,
meg, hogy csak nekem higgy KEDVES,
hagyd az önzőt, meg a butát,
s ha rám figyelsz, ha csak azt,
ki hallásodat megérdemli,
akkor törölhetném ki szívedből,
a tajtékos, gyilkos morgó dübörgést,
a sötét, dermedt, hullámzó üvöltést,
hogy emberi érzelemmé simuljon minden
elsiratott álmod, emlékké váljék a tegnap
dicsővé, napfényessé a holnap.
A pillanat? Már mindegy!


Rám figyelj, én is azt teszem!!!

1 megjegyzés: