Gubcsi Lajos
Sorsaink
Miként az értelem,
mely lassan, a szégyenlős homályból fényesre váltva
magára ébredt Benned, s kinyitotta ajtaját a világra.
Kitártad már minden ajtódat rám, s fényt röpítesz az arcomba.
Miként a szirom - most, hogy melyik is még, nem mondhatom - nyílik tavasszal,
kidugja titkon a fejét a télen szárazra fagyott rügyből.
Hogy engem hallhass halkan újra: szavakat a keresett szerelemről.
Miként a szél titkolja, honnan jött, s nem tarthatsz vele, ahol aláhull
újra végigsimítja fáradt arcod, melyről épp elszállt a remény.
Ez vagy nekem a testeddel is, s a sorsodban most ez vagyok én.
Miként rejtett vízerekből ered az összes óceán, s minden tengere
köddé válik a Nap végtelen melegétől, így olvad egybe föld és ég.
Akként tér vissza minden elfojtott vágy; bár a nevét keresed még.
magára ébredt Benned, s kinyitotta ajtaját a világra.
Kitártad már minden ajtódat rám, s fényt röpítesz az arcomba.
Miként a szirom - most, hogy melyik is még, nem mondhatom - nyílik tavasszal,
kidugja titkon a fejét a télen szárazra fagyott rügyből.
Hogy engem hallhass halkan újra: szavakat a keresett szerelemről.
Miként a szél titkolja, honnan jött, s nem tarthatsz vele, ahol aláhull
újra végigsimítja fáradt arcod, melyről épp elszállt a remény.
Ez vagy nekem a testeddel is, s a sorsodban most ez vagyok én.
Miként rejtett vízerekből ered az összes óceán, s minden tengere
köddé válik a Nap végtelen melegétől, így olvad egybe föld és ég.
Akként tér vissza minden elfojtott vágy; bár a nevét keresed még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése