2014. június 6., péntek

Vadrózsa - Sólyom lelkem ...



Vadrózsa

Sólyom lelkem …

Sólyom lelkem
útra késztet.
Rabságban tartja
a sebeket ejtő élet.


Eleget pihent
oltárán a csendnek,
az önzés súlyát
letéve,
sóvárogva nézett
a messzeségbe.
Szárnyat bontva
repülne a szabadság
fellegébe.


Fényszemű csillagok
között keringne,
földön hagyva bánatát,
frissítő eső mosná
lélek-szárnyát,
megérintené
a meghajló szivárványt.
Aranyba mártózva
kergetőzne
a sugarát nyújtó nappal,
együtt ébredne
a pislákoló pirkadattal.
Suhanna a virágba borult,
tarka rét felett,
kitárt szárnyaival
átölelné a végtelent.


Rikoltó énekem
erről mesél,
hangjában dalol
a remény,
hogy fantáziám
felhőiből leszállva,
érkezzek egy szebb,
boldogabb világba.

1 megjegyzés: