Bodó Csiba Gizella - Aranyba foglalva

Bodó Csiba Gizella

Aranyba foglalva

Csobban a víz hajnalonként,
Ahogy felhasítod felszínét,
Befogad, könnyebbé teszi testedet,
A negyedik elem súlyos, nehéz.

Téli reggel talán párnádba bújnál
De indulsz, jeges szél csípi arcodat,
Indulsz, hogy lehúzd minden időben
Ki tudja hány méter hosszodat!

A víz alatt csend van, a világ kizárult,
úszik veled tengernyi gondolat.
Siklasz , merülsz, karod lapátol,
s magad vagy nagyon magad!

Mi visz előre, mi hajt,
Ifjúság, erő, társaid?
Mennyi lemondás, mennyi öröm,
Mind gazdagítja napjaid.

A fal fordít medence végén,
rugaszkodni segíti sarkadat,
Mint delfinek, az orsó-tajtékok
Egymás mellett okosan játszanak.

Benned mi játszik,
Dobogón állva látod magad?
Hosszú évek munkálják léted
A víz felett, a víz alatt.

A munka gyümölcse, az arany érik
Ahogy elődeidnek ókori Olimpián.
A csúcson állsz, szemedben, benned,
Veled az országod áll.

Tízezrek könnyeznek, honfitársaid
Néhány percet küzdöttek Veled,
A kéz az ég felé emelve
Verejték, siker! Köszönet Neked!

Még zúg a csarnok, társadat köszöntöd
Ki nem volt már ott e versenyen,
Aranyad megosztod, – földi kincsed
Égi barátnak adod – jelképesen.

A víz nem hiába csobbant hajnalonként,
Hajolt és nyílt meg egy ember előtt,
Nagyszerű lelket vitt a hátán,
S büszkén emelte a csúcsra Őt!