B. Huszta Irén - Hegyek felett; - Július

B. Huszta Irén

Hegyek felett

A napsugár ma halkan énekelve
Járja útját bölcs hegyek felett,
Kitárja szirmát kis gyopár feledve,
Szépsége csak pillanat lehet.
Az öröklét az álom pisla éke,
Mely valóság sosem volt talán…
A múlandóság a legszentebb béke
Létünk hajnalán és alkonyán.
Apollón, Aisza s Thanatosz nevetve
Kézen fogják bús emlékedet,
A múlandóság is múlandó – zengje
Napsugár a bölcs hegyek felett.

Július

Jól esik a gyorsan múló zápor után nap heve
Újra összeér ég és föld – hídjuk szivárvány íve
Liliom és pipacs tarkállik a mező zöldjében
Izzó nap után a hold is izzik narancsvörösen
Utazik fél Európa tengerpartra, hegyekbe
Szegényebbik fele pedig aszalódik panellbe'