Nagy István Attila
Te sem vagy …
Te sem vagy több
másnál,
lefelé robogó patak,
tisztább csillagragyogásnál,
elém pergő csendes szavak
lefelé robogó patak,
tisztább csillagragyogásnál,
elém pergő csendes szavak
évnyi maradéka csupán.
Te sem vagy szebb
másnál,
fényesülő tavaszi rét,
tovább élő harmat lánynál,
fényesülő tavaszi rét,
tovább élő harmat lánynál,
halk hangod mégis elkísér
holdvilágnyi rejtett úton.
Te sem vagy jobb
másnál,
de átlelkesült pillanat,
de átlelkesült pillanat,
és szebb száz ember szavánál,
hozzád bújna, aki hallgat.
Viharodból semmit sem ért.
Fojtott hangú madár,
szépen szálló az ég alatt,
és felsajog a hova már,
a meddig és a hol maradt
körözve emlékek fölött?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése