Mysty Kata
Estmagány
Estmagány
Kóborol az estmagány,
most ő így - füttyös vagány,
Léptein is jókedve ül,
mit tehet mást, jót derül.
Itt most nincsen egyedül,
a Hold megy vele, lelkesül,
Elkíséri, majd felkéri,
s egy körtánccal be is éri.
Kutya se ugatja, - várja,
Csak szóljon már valahára!
Emberit, csak hozzá, végre,
hűségről, igaz mesében.
Olyan édes, kedves szót,
az életre bátorítót,
Sötétség feloszlatón,
és kebléhez szorítón!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése