Lázár Horváth
Zsuzsanna
Februári anziksz
Ezüst pihéknek
vad kavargása
szélben libbenő
hócsipke fátyla
sodorja szívem
örvénylő táncba.
…..
Fénytelen február,
lépte ma dér,
nincs Nap az egemen,
hó terül szét
ázott reggelemen,
leple fehér,
hóvirág harangján
a szél zenél.
*
Tavasz-váró
Didereg még fázósan a
reggel
fedi testét fehérlő
dérlepel,
hiába siklik rája
napfény,
e februári meleg
keveset ér.
Borostyán zöldjén
fehér csipkekendő,
olyan benne, mint
bálozó delnő.
Naptól csillog
ezüstös uszálya,
szél kéri föl egy
farsangi táncra.
Dér-csókolta levelek
körében
leskelődnek bágyadt
pipitérek,
reménykednek, hogy
vége a télnek
s érkezik a
várva-várt kikelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése