Nagy Csaba /Gyémánt/ - Most; - Kedvesem ; Még egy kicsit

Nagy Csaba /Gyémánt/

Most

Kedvesem …

Ma is szívem
gyorsabban ver,
izgatottabb vagyok,
ha e szép februári
tavaszi napon is
Terád gondolhatok.
Elfog a nagyhatalmú vágy,
vagy nekem az élet
legszebb kincse,
csak Veled törlődik
napjaim volt
őszi szürkesége.
Hogy mennyi öröm ez,
azt Te nem is tudod,
szereteteddel
lelkem vígasztalod.
Köszönöm Neked,
hogy láncaim
leoldod.

*

Még egy kicsit

Még egy kicsit
a négy fal között,
bent a hideg szorult,
kint a február
tündöklő fényben
tavaszba öltözött,
s újra él.

Ébredne már a hang,
a buja cserebogár,
az alvó gyökér,
a rét esőre vár,
szívem is,
mint a kisgyerek,
mely sírva enni kér,
úgy remél,

de valamit mindig
elvisz az év,
belémmar,
s elhiteti velem,
egy tavasszal ismét,
ha újjá éledem is,
de öregebb lettem.

Békés gerliceként
fiatal lélekkel
ma is szólítnálak.
Hogy őszbeveszett
testünk, mint
a száraz ágak,
még egy kicsit
feledtetik velem
a tavaszi vágyak.