Weöres Sándor
Örök pillanat
Mit málló kőre nem
bizol:
mintázd meg
levegőből.
Van néha olyan
pillanat
mely kilóg az időből,
mit kő nem óv,
megőrzi ő,
bezárva kincses
öklét,
jövője nincs és
multja sincs,
ő maga az öröklét.
Mint fürdőző combját
ha hal
súrolta s tovalibbent
--
így néha megérezheted
önnön-magadban
Istent:
fél-emlék a jelenben
is,
és később, mint az
álom.
S az öröklétet
ízleled
még innen a halálon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése