Csokonai Vitéz Mihály - Esdeklés

Csokonai Vitéz Mihály

Esdeklés

Csendesítsed szíved háborúját,
Oszlasd széjjel ingerlő gyanúját,
  Mert ez bokrosítja,
  Fellegként borítja
Mindkettőnknek búját.

Oszlass széjjel minden kétességet,
Nem találhatsz bennem színességét.
  Hóltig fog szeretni,
  Aki még tettetni
Nem tud szívességet.

Kincsem! érted mindent megtagadtam.
Szívemet már csak tenéked adtam.
  És ezt főldre s égre
  És minden szentségre
Sokszor felfogadtam.

Olly erősen szívemen visellek,
Hogy csupán csak éretted lehellek,
  Sokszor még mostan is,
  Csendes álmomban is
Csókollak s ölellek.

Nem lehet hát itt gyanús az elme,
Látod, hogy hív kedvesed szerelme.
  Látja ezt az ég is:
  Mért hideg hát mégis
Szívednek kegyelme?

Adj kegyelmes választ hív rabodnak,
Mondd: Szeretlek! s így csupán szavadnak
  Bétőltője lészek
  És mindent megtészek,
Ami kell magadnak.

Így kötözzön öszve Ámor minket,
Balzsamozván sebhedt szíveinket,
  Élesztgesse csókkal
  S több szerelmes szókkal
Esküvéseinket.