Ligeti Éva
Nyári kétség
magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével
az aszfalt megolvadt
felszíne feketén
tátong, mint behorpadt
üst, pince fenekén
hol hűvös sötétség
honol, s a fénytelen
mélyben rejlő kétség
közt, ott vagy védtelen
te sem vagy már régi
lám nehezen tűröd
a változást, égi
effektust elűzöd
magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével
*
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével
az aszfalt megolvadt
felszíne feketén
tátong, mint behorpadt
üst, pince fenekén
hol hűvös sötétség
honol, s a fénytelen
mélyben rejlő kétség
közt, ott vagy védtelen
te sem vagy már régi
lám nehezen tűröd
a változást, égi
effektust elűzöd
magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével
*
Nyárest
Kabátját leveti az
este
Befedi árnyával az eget
Bársonyként feketéllik teste
Pihenni hívja a felleget
Kékségét gyászolja az égbolt
Komorság borítja homlokát
Nyugalmas estéje régen volt
Magára hinti Hold fényporát
Befedi árnyával az eget
Bársonyként feketéllik teste
Pihenni hívja a felleget
Kékségét gyászolja az égbolt
Komorság borítja homlokát
Nyugalmas estéje régen volt
Magára hinti Hold fényporát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése