Ligeti Éva - Nyári kétség; - Nyárest

Ligeti Éva

Nyári kétség

magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével

az aszfalt megolvadt
felszíne feketén
tátong, mint behorpadt
üst, pince fenekén

hol hűvös sötétség
honol, s a fénytelen
mélyben rejlő kétség
közt, ott vagy védtelen

te sem vagy már régi
lám nehezen tűröd
a változást, égi
effektust elűzöd

magába zár a nyár
fülledt melegével
vibrál a láthatár
s bezár keretével
*

Nyárest

Kabátját leveti az este
Befedi árnyával az eget
Bársonyként feketéllik teste
Pihenni hívja a felleget

Kékségét gyászolja az égbolt
Komorság borítja homlokát
Nyugalmas estéje régen volt
Magára hinti Hold fényporát