2016. december 4., vasárnap

Zelk Zoltán - Téli vers



Zelk Zoltán
Téli vers

Az ősz, e szörnyű, éhes hernyó,
felfalt már minden levelet
s most énreám merednek vádlón
az ágakról a sebhelyek –
terítném már, köpenynek, rájuk
– ne vacogjanak – versemet.

Adnám a tűnt zöldért cserébe,
adnám kis fényű kedvemet
és adnám nagy szomorúságom
az alkonyi lila helyett –
adnám dühöm, hogy égjenek fönn
lobbal, a fonnyadt fellegek!

S bársonyt a hegynek, s lenge párát:
reszkessen a vizek felett,
fecskék kibomló, szertehulló
csokrát: ékítse az eget –
írjad meg táj, fák, szelek, felhők
utolsó, legszebb versemet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése