Albert Ferenc - A fekete bodza

Albert Ferenc

A fekete bodza

A májusi napnak
fénylő sugarában
virágzik a bodzabokor fehér ruhácskában.

Mint, álruhás grófnő
csipkés napernyője,
az út menti csalitosok és lombos erdők dísze.

Százezernyi piciny
Fehér kis csillaga,
a sárga porzók miatt törtfehér a látszata.

Illata bódító,
keserédes, mézes,
megtölti a levegőt, az egész környezetet.

Csöppnyi élőlények,
mind kik megéheztek,
muskotályos illatára csábosan röppennek.

Nem vihetik ingyen
az édeskés nektárt,
apró lábacskáikkal be kell, hogy porozzák.

A növénynek násza,
szerelem izzása,
Csak a beteljesülés a hőn áhított vágya.

Megtermékenyítve
ott marad a bibe,
szirmai lehullnak, a gyönyörnek itt vége.

De bizony gyümölcse
egy vitaminbomba,
fránya kórok gyógyítója évszázadok óta.