Ihász-Kovács Éva - Fohász hétköznapokon

Ihász - Kovács Éva
Fohász hétköznapokon
Ars Poetika

https://www.youtube.com/watch?v=zs8b6fVxg9w

Engedjetek a nyár frissvizű kutjaihoz  
nem dédelgetek magamban semmit a régi
tavaszból  

csak borzongató pincehomályt meg a
halál fekete leheletét amit azóta se
felejtek pedig megtanultam a jelent és  
látom kezeitek tízemeletes csodáit s ízlelem  
közösen termelt csemegénket és úgy lépek
a forró betonra mint aki tudja  
mit jelent az útépítőkön a déli veríték.  
A köznapi

hősök barázda-gyöngyét letörlöm a
hegyek kendőlobogású szelével  
Maradék fényeimet közétek szórom a
szívünkkel-testvér anyarögre  
Százszor kirakom a szótan mozaikjából
hogy szeretnék valamit tenni a világért
s hogy ne csak

jelszó legyen beszédközben a béke hanem  
fényessége a napok fedezékeinek  
esti fohászunk kenyerünk  
Vizek csöndessége csitított e kor  
szelleme formált

csillagok koldusából
a szavak kézművese lettem szemeimben az
iszonyat „akkori” maradéka  
simítsátok el látóteremről az
egyenetlen kuszaságot foldozzátok  
össze a szívem a háború kövei - közt-szétzúzottat  
és takarjatok dunna-meleg szeretetbe hogy
ne ismerjék föl az arcom csak mozdulataim világítsanak

egy eljövendő kor aranysugaras hátterében