Della Mária
Égi áldás
Kellene az égi áldás,
repedezik már a szántás.
Erdő mező inni vágy,
szájat tát a kis virág.
Reszket, zizzen a nyár-levél,
pihéjét széthordja a szél,
Fejem felett fellegek,
tömött zsákkal érkeznek.
Az eső máris csepereg,
bádog hordóm már tele lett.
Minden zöld eső után,
buborék gyöngyök a fán.
A lágy víz nekem is jót tesz,
ősz hajam puha selymű lett.
Hálálkodik Föld-anya,
áldott május aranya.
repedezik már a szántás.
Erdő mező inni vágy,
szájat tát a kis virág.
Reszket, zizzen a nyár-levél,
pihéjét széthordja a szél,
Fejem felett fellegek,
tömött zsákkal érkeznek.
Az eső máris csepereg,
bádog hordóm már tele lett.
Minden zöld eső után,
buborék gyöngyök a fán.
A lágy víz nekem is jót tesz,
ősz hajam puha selymű lett.
Hálálkodik Föld-anya,
áldott május aranya.
*
Jött és ment …
Egek könnyét issza az
erdő.
nem tudom miért sír a felhő.
Itt a vihar, vagy zivatar lesz,
a szél haragja tombolni kezd.
Ház falán túlcsordul az eresz,
a csapot elzárni nem lehet.
A hegy mögött még mordul egyet
a felleg, hátat fordít s elmegy.
Szivárvány-ívet rajzol a Nap,
míg égi útján tova halad.
Virágok szirma ont illatot,
minden megszólal mi hallgatott.
nem tudom miért sír a felhő.
Itt a vihar, vagy zivatar lesz,
a szél haragja tombolni kezd.
Ház falán túlcsordul az eresz,
a csapot elzárni nem lehet.
A hegy mögött még mordul egyet
a felleg, hátat fordít s elmegy.
Szivárvány-ívet rajzol a Nap,
míg égi útján tova halad.
Virágok szirma ont illatot,
minden megszólal mi hallgatott.
*
Májusi ősz
Májusi ősz lett kora
délután,
esőcsepp dobol a csatornán.
Szobámba zárt az ég áldása,
írnék, de sántit a vers-lába.
Pár szál szóvirág kellene ide,
néhányat lelek emlékeimben.
Agyam rímek közt kotorász,
" írd le szépen amit épp most látsz"
Hallgassak elfáradt múzsámra?
a szavakat most ő sem találja.
Ablakkeretbe szorult a panoráma,
a hegy elbújt egy felhő odvába.
Harang - kongás töri meg a csendet,
hatot számolnak az óraütések.
Tócsa szemében megcsillan a lámpa,
bágyadtság ereszkedik a tájra.
esőcsepp dobol a csatornán.
Szobámba zárt az ég áldása,
írnék, de sántit a vers-lába.
Pár szál szóvirág kellene ide,
néhányat lelek emlékeimben.
Agyam rímek közt kotorász,
" írd le szépen amit épp most látsz"
Hallgassak elfáradt múzsámra?
a szavakat most ő sem találja.
Ablakkeretbe szorult a panoráma,
a hegy elbújt egy felhő odvába.
Harang - kongás töri meg a csendet,
hatot számolnak az óraütések.
Tócsa szemében megcsillan a lámpa,
bágyadtság ereszkedik a tájra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése