Della Mária - Éfi áldás; - Jött és ment ...; - Májusi ősz

Della Mária

Égi áldás

https://www.youtube.com/watch?v=ABlFjCEtEks

 

Kellene az égi áldás,
repedezik már a szántás.
Erdő mező inni vágy,
szájat tát a kis virág.

Reszket, zizzen a nyár-levél,
pihéjét széthordja a szél,
Fejem felett fellegek,
tömött zsákkal érkeznek.

Az eső máris csepereg,
bádog hordóm már tele lett.
Minden zöld eső után,
buborék gyöngyök a fán.

A lágy víz nekem is jót tesz,
ősz hajam puha selymű lett.
Hálálkodik Föld-anya,
áldott május aranya.

*

Jött és ment …

Egek könnyét issza az erdő.
nem tudom miért sír a felhő.
Itt a vihar, vagy zivatar lesz,
a szél haragja tombolni kezd.

Ház falán túlcsordul az eresz,
a csapot elzárni nem lehet.
A hegy mögött még mordul egyet
a felleg, hátat fordít s elmegy.

Szivárvány-ívet rajzol a Nap,
míg égi útján tova halad.
Virágok szirma ont illatot,
minden megszólal mi hallgatott.

*

Májusi ősz

Májusi ősz lett kora délután,
esőcsepp dobol a csatornán.
Szobámba zárt az ég áldása,
írnék, de sántit a vers-lába.

Pár szál szóvirág kellene ide,
néhányat lelek emlékeimben.
Agyam rímek közt kotorász,
" írd le szépen amit épp most látsz"
 
Hallgassak elfáradt múzsámra?
a szavakat most ő sem találja.
Ablakkeretbe szorult a panoráma,
a hegy elbújt egy felhő odvába.

Harang - kongás töri meg a csendet,
hatot számolnak az óraütések.
Tócsa szemében megcsillan a lámpa,
bágyadtság ereszkedik a tájra.