2017. május 1., hétfő

Nagy Csaba - Mert szeretlek; - Itt rekedt tél



Nagy Csaba /gyémánt/

Mert szeretlek



ébrednek a fák
lép a meleg

a rétjeit festő
ezer-arcú föld
végtelen útjain
egy koldust
kísérnek
a májusi szelek


hány ég van fönt
s lent
hány ferde sírkő
fed
csonthalmazokat


amíg
gödröm eljő
hogy kívánom
hogy nyújthasd
még karodat

*

Itt rekedt tél


Körémfolyt időm üres csobogása
harsogja
élénk szelek hátán
az ágak közé bújt fagyos dallamát.


Szívem már májust várt.
Kezem a nyárban,
ablakomon még jég kopog.


De magamba másoltam
szemed,
suttogó szavad s édes mosolyod.


Könnyem már nincs,
szívem
az almafák hulló
szirmai alatt eképpen biztatom.


Itt rekedt telemben
eljössz még hozzám, tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése