Nagy Csaba /gyémánt/
Mert szeretlek
ébrednek a fák
lép a meleg
a rétjeit festő
ezer-arcú föld
végtelen útjain
egy koldust
kísérnek
a májusi szelek
hány ég van fönt
s lent
hány ferde sírkő
fed
csonthalmazokat
amíg
gödröm eljő
hogy kívánom
hogy nyújthasd
még karodat
lép a meleg
a rétjeit festő
ezer-arcú föld
végtelen útjain
egy koldust
kísérnek
a májusi szelek
hány ég van fönt
s lent
hány ferde sírkő
fed
csonthalmazokat
amíg
gödröm eljő
hogy kívánom
hogy nyújthasd
még karodat
*
Itt rekedt tél
Körémfolyt időm üres csobogása
harsogja
élénk szelek hátán
az ágak közé bújt fagyos dallamát.
Szívem már májust várt.
Kezem a nyárban,
ablakomon még jég kopog.
De magamba másoltam
szemed,
suttogó szavad s édes mosolyod.
Könnyem már nincs,
szívem
az almafák hulló
szirmai alatt eképpen biztatom.
Itt rekedt telemben
eljössz még hozzám, tudom.
harsogja
élénk szelek hátán
az ágak közé bújt fagyos dallamát.
Szívem már májust várt.
Kezem a nyárban,
ablakomon még jég kopog.
De magamba másoltam
szemed,
suttogó szavad s édes mosolyod.
Könnyem már nincs,
szívem
az almafák hulló
szirmai alatt eképpen biztatom.
Itt rekedt telemben
eljössz még hozzám, tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése