Németi Csaba - Az emlékező

Németi Csaba

Az emlékező

Hej! víg májusok,
kacagó szerelmek, vidám cimborák,
mind átölel benneteket a deresedő idő.
Nem vagyok már bajnok a fiatalság mezején,
s az átvágott torkú idő sem hever a lábam előtt.
Heves dacot szülő lelkem gyógyult hegei,
sírból kelt álmokat perget szemem előtt.
Számolgatom az ütéseket, amiket apáink bölcsességének
csorbítatlan vasökle mért rám.
S a megtapasztalt fájdalom nem tanított,
csak akkor eszméltem, mikor összeomlottam.
S most újra állva, megélt életem tanulságainak
gazdagsága alatt roskadozom.
Negyvenhét évesen imádkozom,
Jól érzem magam,
s örülök, ha kisüt a nap!