Faludy György
Október I.
Az éji égen a Tejút
mentén didergő csillagok.
Nyeregből száll a
szél, gyorsan összeszed minden illatot,
felül és nagylassan
tovább baktat patkótalan lován.
Üvegpálcás eső pereg
szüntelen. Barna levelek
tyúktolla közt kiáll
a vadgesztenyefa válla
vizesen s
szurokfeketén. Sárgul a fű szakálla.
*
Október II.
Az ég olyan most,
mint a víz. A sárgarigó néma.
A pókok éhes ajkai
közt elfogyott a cérna.
A bujdosó azt
képzeli, hogy háza áll előtte
a fák mögött.
Sóhajtozik s rádől az esti ködre.
(részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése