.kaktusz - A remény mindig él ...

.kaktusz

A remény mindig él ...

http://www.youtube.com/watch?v=D4g_z24yRQ4

Tudod arra gondoltam,

hogy a boldogság olyan,
mint egy hatalmas folyó,

folyó, ami vízcseppekből,

vagyis apró örömökből áll össze,

amik folyóvá dagadni mindig készek,

de oly sokszor közbejön,

oly sokszor nem engedi az aszály,

a boldogság folyója össze nehezen áll,

és kiapad nagyon könnyen,

ha van is néha egy kiadós eső,

a szél, a szikkasztó napsugár

azt is hamar kiszárítja,

olyan években a termés nagyon silány,

és ritka a jó év,

hét aszályos után is fehér holló egy igazi,

hogy bő termésű következik,

mikor a kalász vidáman ring,

és hiba még mindig nem történik,

ha még az aratás is jó,

ha nem hiányzik a kenyérnek való

az már kész csoda,
ki tudja,

talán nem években,

életekben számolják ott fenn
az időt,

ahhoz kell hét szűkös,

hogy hét boldogságban teljen el,

a boldogtalanság az tenger,

a könnycseppek sós,

mégis keserű vize,

a kenyérnek való, sóssága miatt

nem zölddel ki tőle,

de talán megtisztít,

az ember jobban viselné,

ha tudná, csak ezen kell túl lenni,
a boldogság hét termő éve közelít,

vagy ki tudja, talán hét élet is kell

ahhoz, hogy a boldogság cseppjei

folyóvá dagadjanak, egyszer végre

lehessen fürödni bőséges vizében,

de talán jó is így,

jól rendezte, aki így rendezte,

hogy az öröm, és a keserűség cseppje

egymást váltogatja,

hogy a szárazságot időnként feloldja

az öröm bugyborékoló esője,

ha nem is lesz folyó belőle,

de a remény mindig élő,

hogy a szárazságot bármikor felválthatja

az életet adó eső sok-sok örömcseppje.

2009. június 12.