Szakáli Anna - Mivégre

Szakáli Anna

Mivégre

Mint mag a földben, 
  ha szárba szökken,
és létéért küzd  
hóban, esőben,
 míg felhasadó  
burkából kipattan,  
új utat kezd a csíra,
gyűrött-rongyosan
fénybe emeli 
  zsenge zöldjét,
odahagyva
kopott bocskorát,  
sáros földjét,  
úgy emeltem  
én is fejem egykoron,  
át minden izmuson,  
hogy magam
maradjak végre  
eldönteni,
miért születtem  
s mivégre hagytál el  
engem, Uram!