Kovács L. István
Köd szitál
Köd szitál a hajnali tájra,
korláton reszket egy madárka,
sárga fény szűrődik át a ködön,
és megül a hideg utcakövön.
korláton reszket egy madárka,
sárga fény szűrődik át a ködön,
és megül a hideg utcakövön.
Kihalt sétány,
sötétek a lámpák,
a Tél, ma szürkében mutatja arcát,
fáznak a fák, lombjuk elveszett,
ágaik hullatnak nagy vízcseppeket.
a Tél, ma szürkében mutatja arcát,
fáznak a fák, lombjuk elveszett,
ágaik hullatnak nagy vízcseppeket.
Valaki, más is e
korai órán sétál,
lassú léptekkel, halk nesszel jár,
fázósan összefogja magán a kabátot,
így folytatja az ágyból hozott álmot.
lassú léptekkel, halk nesszel jár,
fázósan összefogja magán a kabátot,
így folytatja az ágyból hozott álmot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése