Németi Csaba
A szerelem margójára
Találkoztam átkoddal, találkoztál átkommal.
Deresedő átkunk templomában nem csendül fel ige.
Áldozatunk legyen vénülő szerelmünk édes vére.
Az emlékek istenének.
Szívünket imádsággal tagadjuk meg, bocsánatot remélve.
Ráncosodó lelkünk kibuggyanó szava a béke reménye.
Nem érinthetlek, s nem érinthetsz!
Ha létem létedbe érne, az lenne vétkem!
Deresedő átkunk templomában nem csendül fel ige.
Áldozatunk legyen vénülő szerelmünk édes vére.
Az emlékek istenének.
Szívünket imádsággal tagadjuk meg, bocsánatot remélve.
Ráncosodó lelkünk kibuggyanó szava a béke reménye.
Nem érinthetlek, s nem érinthetsz!
Ha létem létedbe érne, az lenne vétkem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése