Jékely Zoltán
Bátortalan tavaszodás
Száguld a
koldus-szagu tél,
szirmok esőjét
záporozza.
Emlékeim felé,
elálmodozva,
egy mag-vitorlás
ringva útrakél.
Utána megremegve
bámul a
kis pipehúr –
érzelmes pici kék szem –
és búcsut int a
rom-kőkeritésen
a primula.
S csak száll a mag,
mint égi készülék,
mely ismeretlen
csillagokba indul,
de nem jut a felhők
határain túl:
körülveszi s lehúzza
majd a jég.
*
Mikor a Holdból…
Mikor a Holdból hűvös
téli éjben
régi tavasz-szagot
hint rám a szél,
úgy érzem, minden,
minden visszatér
majd egy napon, s
életem újraélem.
Édes gyermekkorom,
mely denevéren
repülsz az űr nagy
játszótérein,
gyönyörteli első
szerelmi kín –
csodáidat mégegyszer
újraélem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése