Sárhelyi Erika
Téli ringató
mélykékbe hajlik a
rám zuhanó este,
kertemet a tél a karjaiba vette.
Míg ringatja lágyan a szunnyadó magot,
altatót dúdolnak messzi-szép csillagok.
Szusszan a hó, elsimul a karcsú fákon,
rügybe zárt testükben a tavasz csak álom.
Belép az ablakon, és fogva tart az est.
Szívemig ér a csönd. Újra havazni kezd.
kertemet a tél a karjaiba vette.
Míg ringatja lágyan a szunnyadó magot,
altatót dúdolnak messzi-szép csillagok.
Szusszan a hó, elsimul a karcsú fákon,
rügybe zárt testükben a tavasz csak álom.
Belép az ablakon, és fogva tart az est.
Szívemig ér a csönd. Újra havazni kezd.
*
Március
Micsoda ragyogás,
micsoda fény,
piercing a Nap az égbolt köldökén.
Arany szemét a földre kacsintva
lányságát a márciusnak adja.
piercing a Nap az égbolt köldökén.
Arany szemét a földre kacsintva
lányságát a márciusnak adja.
*
Tavaszi tézis
Nézd, a rügyekben már
ott toporog
a bomlás nagyszerű ígérete.
Minden hóvihar emlék lett mára,
s katicabogár száll a kezedre.
Még fáj a tél? Hát fájjon! Légy konok,
hisz mindig tavasz jön ellene.
Nincs a jónak örök garanciája,
de csak az életbe halhatsz bele.
a bomlás nagyszerű ígérete.
Minden hóvihar emlék lett mára,
s katicabogár száll a kezedre.
Még fáj a tél? Hát fájjon! Légy konok,
hisz mindig tavasz jön ellene.
Nincs a jónak örök garanciája,
de csak az életbe halhatsz bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése