Németi Csaba
Ikarosz
Vágyak vánkosán fekszem.
Álmok paplanával magam
betakarom.
Álom, minden édes.
Hiénák üvöltenek - pőrén ébredek.
Szürke rácsok, körbenőnek.
Lépni nem birok.
Selyemmel aranypókok fojtogatnak.
Kiáltanék, nem tudok.
Vágyakból szárnyakat ragasztok,
a Nap felé szállok, csillagokba öltözöm.
A végtelenben megfagyok.
Szárnyaim letörnek, csillagruhámat elhagyom.
Zuhanok.
Fehérek a halottak.
Álmok paplanával magam
betakarom.
Álom, minden édes.
Hiénák üvöltenek - pőrén ébredek.
Szürke rácsok, körbenőnek.
Lépni nem birok.
Selyemmel aranypókok fojtogatnak.
Kiáltanék, nem tudok.
Vágyakból szárnyakat ragasztok,
a Nap felé szállok, csillagokba öltözöm.
A végtelenben megfagyok.
Szárnyaim letörnek, csillagruhámat elhagyom.
Zuhanok.
Fehérek a halottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése